Papíron ragadtak: miért küzdenek még mindig Európa egyes részei a digitalizálással?

Európa a digitalizáció útján halad, de nagyon egyenetlen ütemben. Egyes országok rohamosan igyekeznek mindenféle digitális eszközt bevezetni, míg mások lemaradnak, ragaszkodnak a papírhoz, a kézi rutinokhoz és az évtizedek óta alig változott rendszerekhez. Ezek a különbségek kihatnak arra, hogy a vállalatok hogyan dolgoznak, hogyan hoznak döntéseket, és hogyan váltanak át a régóta fennálló szokásokat felváltó új szoftverekre.

Az uniós adatok szerint a digitális készségek még mindig egyenlőtlenek a kontinensen. Ezek az egyenlőtlenségek befolyásolják, hogy a munkavállalók hogyan oldják meg napi feladataikat, milyen könnyen fogadnak el új megoldásokat a szervezetek, és milyen gyorsan tudnak új termékek megjelenni a különböző piacokon. Mielőtt a számokkal foglalkoznánk, egy dolgot érdemes megjegyezni: a digitalizáció nem csak a technológiáról szól, hanem az embereken, a készségeken és a mindennapi viselkedésen is múlik.

Az európai digitális szakadék számokban

A DESI-mutatót vizsgálva a megosztottság egyértelmű, amikor az alapvető digitális készségekről van szó, öt kompetenciaterületen: információhasználat, kommunikáció, tartalomkészítés, biztonság és problémamegoldás. Ezek nem fejlett képességek, hanem alapkészségek, amelyek megmutatják, hogy az egyének mennyire felkészültek a digitális eszközök munkahelyi és otthoni használatára.

Az egyének digitális készségeinek szintje (2021-től), Eurostat, DESI-mutatók

A rangsor két nagy csoportba sorolja az országokat. Hollandia, Finnország és Írország a legeredményesebbek közé tartozik, ahol a lakosság nagy része képes elvégezni az alapvető digitális feladatokat. Ezeken a piacokon a digitális eszközök a munkahelyen általánosak és elvártak. Románia és Bulgária a másik véglet, ahol sokan még az alapvető ismeretekkel sem rendelkeznek. Több közép- és kelet-európai ország közelebb helyezkedik el ehhez az alsó szinthez, ami azt jelenti, hogy a munkaerő nagy része küzdhet a mindennapi digitális feladatokkal. Ez a szakadék több mint egy statisztika. Meghatározza, hogy a cégek milyen gyorsan modernizálnak, és hogy a munkavállalók mennyire érzik jól magukat az új eszközök bevezetésekor.

Miért lassú a digitalizáció Európa egyes részein?

Az ok, amiért egyes régiókban alacsony a digitalizáció, nem a technológia elérhetetlensége. Ez nagyrészt a munkakultúrából és a kialakult rutinokból fakad. Bizonyos piacokon az alacsonyabb szintű angol nyelvtudás megnehezíti a navigációt számos szoftvereszközben, ami lelassítja a bevezetést és több képzést igényel. Sok vállalat még mindig olyan régebbi szoftvereket használ, amelyeket nehéz integrálni vagy frissíteni, ami arra kényszeríti a csapatokat, hogy a régi munkafolyamatokat tartsák fenn, még akkor is, ha tudják, hogy ezek nem hatékonyak.

A közép- és kelet-európai piacokon végzett kutatások azt mutatják, hogy a digitalizációs kihívások szorosan kapcsolódnak a szervezeti érettséghez. Egyes vállalatok széttöredezett folyamatokban dolgoznak, ahol a különböző részlegek különböző eszközöket használnak, és nincs egységes megközelítés. Mások olyan régóta fennálló szokásokra támaszkodnak, mint a nyomtatott munkalapok vagy a szóbeli utasítások. Ezt a magatartást gyakran nem a változással szembeni ellenállás, hanem a bizonytalanság vezérli. A papíralapú rutinok kényelmesnek és kiszámíthatónak tűnnek. Nem igényelnek új készségeket, és kevés érzékelt kockázatot hordoznak. Az eredmény az, hogy a bevezetés lassú és egyenetlen, még akkor is, ha a vállalkozások modernizálási kényszer alatt állnak.

A gazdasági különbségek is szerepet játszanak. Az érettebb gazdaságok hajlamosak korábban befektetni a képzésbe, az infrastruktúrába és a szoftverekbe. Az alacsonyabb digitális írástudással rendelkező piacoknak hosszabb időbe telik az átállás, mivel mind a vállalatoknak, mind a munkavállalóknak több időre van szükségük az új szokások kialakításához. Ezek a tényezők együttesen magyarázzák, hogy Európa továbbra is eltérő sebességgel halad.

A digitális érettség szerepe a go-to-market végrehajtásában

A digitális készségek alakítják a vállalatok belépését és terjeszkedését a különböző piacokon. Egy stratégia, amely Európa egyik részén jól működik, Európa másik részén hatástalan lehet, egyszerűen azért, mert a felhasználók másképp használják a digitális eszközöket.

A magasabb digitális piacokon:

• A bevezetés gyorsabb, és az elfogadás kevesebb kiigazítást igényel.
• Az inbound- vagy termékvezérelt megközelítés nagyobb valószínűséggel lesz sikeres.

Az alacsonyabb digitális piacokon:

• A vásárlóknak több oktatásra és gyakorlati támogatásra van szükségük
• Az értékesítési ciklusok hosszabbak és jobban támaszkodnak a személyes kommunikációra.

Ezek a különbségek a teljes go-to-market folyamatot befolyásolják. A tölcsér kialakítása, az értékesítési mozgás, az árképzési elvárások és a támogatási modellek mind-mind a digitális érettség függvényében változnak. Az egységes páneurópai megközelítés általában rosszul teljesít. Ehelyett a vállalatoknak inkább az egyes piacok sajátos valóságához kell alkalmazkodniuk, mintsem azt feltételezniük, hogy a felhasználók mindenhol ugyanúgy viselkednek. A gyakorlatban ez gyakran azt jelenti, hogy a termékvezérelt stratégiáról a kapcsolatközpontú stratégiára kell áttérni azokon a piacokon, ahol a digitális szokások gyengébbek.

Akadályok azokon a piacokon, ahol a digitális eszközök a legnagyobb súrlódással találkoznak

A régióban dolgozó szakemberekkel készített interjúk rámutatnak a digitális bevezetést hátráltató konkrét akadályokra. Amint az a Magoom, Litvánia egyik vezető marketing- és SEO-ügynöksége által végzett kutatásból kiderül, a digitalizációval kapcsolatos kihívások a közép- és kelet-európai piacokon nem magából a technológiából, hanem a készségekből, szokásokból és a szervezeti érettségből fakadnak.

Az alacsonyabb angol nyelvtudás gyakorlati problémát jelent, mivel számos eszköz, útmutató és felület angolul tudó felhasználók számára készült. Ez növeli a súrlódásokat a bevezetés és a mindennapi használat során. A helyi szállítók erős preferálása egy másik tényező, különösen azokon a piacokon, ahol a hosszú távú üzleti kapcsolatok állnak a döntéshozatal középpontjában. A bizalom az ismeretség és a személyes kapcsolat révén alakul ki, és a távoli kommunikáció önmagában ritkán elég.

Az örökölt rendszerek továbbra is az egyik legnagyobb akadály. Sok szervezet még mindig régebbi ERP-rendszereket vagy egyedi fejlesztésű szoftvereket használ, amelyek nem integrálhatók könnyen a modern eszközökkel. A frissítés összetett és költséges, ezért a vállalatok késleltetik a változtatásokat, vagy csak részleges fejlesztéseket hajtanak végre. A piac széttöredezettsége még egy újabb réteget jelent. A normák, elvárások és munkamódszerek még a szomszédos országok között is eltérőek lehetnek, ami azt jelenti, hogy ami az egyik piacon működik, nem biztos, hogy közvetlenül átültethető a másikra. Egyes vertikális ágazatokban a terepmunkások kevéssé bíznak a digitális eszközökben, és inkább a telefonhívásokat, a kézzel írt jegyzeteket vagy az üzenetküldő alkalmazásokat részesítik előnyben. Minél gyengébbek a digitális szokások, annál fokozatosabb és erőforrásigényesebb a strukturált digitális munkafolyamatokra való átállás.

Ahol a szakadék a leglátványosabb: a helyszíni szervizműveletekben

Ez a megosztottság leginkább a helyszíni szerviztevékenységeknél jelentkezik, ahol a csapatok az irodán kívül dolgoznak, és az időben történő kommunikációra támaszkodnak. A digitálisan fejlettebb piacokon a terepmunkások általában mobilalkalmazásokat, automatizált ütemezést és digitális munkautasításokat használnak a feladatok koordinálására és a másokkal való együttműködésre.

A magasan fejlett piacokon a terepi csapatok nagyobb valószínűséggel használnak digitális munkarendeket és automatizált tervezéssel ellátott mobilalkalmazásokat. Az alacsonyabb lejáratú piacokon sok csapat még mindig a papírlapoktól és kézzel írt jegyzetektől, táblázatoktól, üzenetküldő alkalmazásoktól vagy telefonhívásoktól függ.

Ezek a különbségek közvetlenül a napi működésben mutatkoznak meg. A manuális folyamatok késedelmeket, információs hiányosságokat és következetlen feladatkövetést eredményeznek. A frissítések késve érkeznek az irodába, az adatokat nehezebb konszolidálni, és a vezetők csak korlátozottan látják át a folyamatban lévő munkát. A közvetlen hatás a szolgáltatás minőségére, a válaszidőre és a működési költségekre esik. Mindaddig, amíg a digitális készségek egyenlőtlenek maradnak, a helyszíni szervizműveletek továbbra is a legélesebb kontrasztot fogják mutatni Európa fejlettebb és kevésbé fejlett piacai között.

Az európai digitalizációs szakadék meghatározza, hogy a munkavállalók hogyan használják az eszközöket, a vállalatok hogyan alkalmaznak szoftvereket, és hogy a manuális rutinok mennyi ideig maradnak a napi műveletek részei. Az EU célja, hogy az elkövetkező években jelentősen növelje a digitális alapkészségeket, de amíg az előrelépés nem érezhető minden régióban, addig a kontinensen terjeszkedő szervezeteknek az egyes piacok sajátosságaihoz kell igazítaniuk terveiket, és arra kell támaszkodniuk, hogy mi történik a helyszínen, nem pedig a fejlettebb piacokról vett feltételezésekre.